Madárhangok
A
madarak felismerése a hangjuk alapján – nos ez egy olyan dolog, amit véleményem
szerint nem lehet könyvből megtanulni. Mert azt ugyan mindenki tudja, hogy a
széncinege azt mondja, hogy „kicsit-ér” (bár van, aki „nyitni-kék”-nek hallja),
a sárgarigó pedig azt, hogy „huncut a bíró” és meg lehet tanulni, hogy a
nyaktekercs „vi-vi-vi-vi”, a meggyvágó pedig „zic” hangot hallat, de a
vörösbegy „halk gyöngyöző hangja” vagy a házi rozsdafarkú „reszelős éneke” még
a hangutánzó szavaknál is kevesebb támpontot nyújt.
A
madárhangokat tehát leginkább úgy lehet, megtanulni, hogy valakivel (aki már
jól ismeri azokat) elmegy az ember az erdőbe és hallgatóznak. Esetleg ha valaki
elég ügyes és szerencsés, megteheti, hogy kifigyel egy madarat, amint éppen énekel,
de ez már elég nehéz feladat.
A
harmadik lehetőség, hogy a madárhangokat magnóra vagy más adathordozóra
rögzítjük. Ez nem olyan egyszerű, mint azt elsőre hihetnénk. Ha ugyanis hallunk
egy madárdalt, és bekapcsoljuk a magnót, akkor visszajátszáskor lehet, hogy
alig hallunk valamit abból, amit a helyszínen olyan tisztán hallottunk. Ennek
az az oka, hogy a fülünk „ki tudja választani” a megfelelő hangot a sokféle
zajból, míg egy egyszerű magnó erre nem képes. Ha azonban megfelelő technikát
használunk, akkor utána már bárki megtanulhatja a rögzített hangot.
Egy
ilyen madárhang-gyűjtemény szerepel itt, nagyrészt olyan madárfajokból, amelyek
a különpróba anyagában is szerepelnek. Ezen kívül egy igazi kuriózum is helyet
kapott az oldalon: a madárhangok a komolyzenében is felbukkannak, nos erről szól
az utolsó rész.
Ráadásként:
madárhangok a szimfonikus
zenében