|
„A töltés védelmében hazai és nemzetközi összefogással, európai fővárosok segítségével, a romok helyén új és szebb város épült” |
125 éve tört Szegedre a „nagy víz” |
|
A „Vízzel”
kapcsolatos szobrok, emlékművek,
emlékkövek és emléktáblák
A Tisza-parti
árvízi emlékmű
Az árvíz centenáriumára 1979-ben emelt emlékmű Segesdi György alkotása. A lendületes hullámívek a víz támadó erejét, a 12 m magasra szökő függőleges vonalak a természeti erőkkel szembeni rendíthetetlen emberi helytállást jelképezik.
Néhány éjszakai kép az emlékműről
Az évfordulón a falfirkák eltávolítása és a márványlapok felújítása mellett elhelyeztek itt egy elektromos örökmécsest is
Így néz ki éjjel
A fekete márványoszlopok (melyek a gyorshajtók miatt állandó „életveszélyben” vannak, bár most készült egy forgalomtechnikai változtatás, amely ezt talán csökkenti) áttekintést adnak a katasztrófáról és az újjáépítésről
Itt is van „újdonság”, ennek az oszlopnak ugyanis korábban nem volt felirata
Az árvízszinteket
jelző kőoszlop
Jól látható, hogy 1879 óta számos árvíz meghaladta az akkori vízállást
Széchenyi tér
A Tisza-szabályozás terveit kidolgozó Vásárhelyi Pál bronzszobra, tövében talicskája mellett pihenő kubikussal és gyermekét ölében tartó parasztasszonnyal
A várost 1879 óta feltöltötték, de a víz is magasabb lett. Az 1970-es árvíz egy gátszakadás esetén nem lepte volna el 3-4 méteres vízzel Szegedet, mint történt 1879-ben – a víz 34 éve „csak” 1-2 méterrel volt a város szintje fölött
Az árvíz utáni újjáépítés királyi biztosa, Tisza Lajos szobra. Tisza afféle korabeli világfi, békebeli playboy volt. Mikszáth idézi a szoboravatásról (1904.) tudósító Ambrus Zoltánt, aki a még mindig élő szegedi ellenszenv fanyar adomájáról szól. Hogy a szobor olyan, mint az Igazság pillanata. A paraszt dolgozik, az úr pedig bámulja. Ugyanakkor Tisza Lajos érdemeiért a „szegedi gróf” címet nyerte el.
Dugonics tér
A téren az egyetem központi épületével szemben találjuk az árvíz centenáriumára épült szökőkutat, mely az elmúlt 25 év alatt meglehetősen leromlott állapotba került, pedig fénykorában negyvenféle sugárkombinációt produkálva, esténként piros, sárga, zöld és kék színű fényszórókkal világította meg a feltörő vízoszlopokat. Városépítészeti szempontból kifogásolható az elhelyezése, hiszen jelentősen leszűkíti az Aradi vértanúk terétől a Széchenyi térig húzódó nagy forgalmú „gyalogostengelyt”. Szélén kör alakban olvasható Juhász Gyula Szonett Szegedhez című műve.
A régi zsinagógánál is találunk árvízi vonatkozást ...
... mégpedig ezt az emléktáblát. Mivel ez a magasság a járdától alig fél méter, ez jól mutatja, hogy mennyivel mélyebb volt a régi Szeged
Hasonló a helyzet a Mérey utcában is, annyi különbséggel, hogy ez egy régebbi és alacsonyabb vízszintű árvízről szól
„Ránk
e helyen szabadultak az ár hullámparipái” - de hol is?
A rókusi vasútállomásnál történt a végső gátszakadás
Az emlékmű
A környék kevésbé költői és ünnepélyes
A tábla korábbi, hibás helye ...
... több mint egy kilométerrel odább ...
... a Hont Ferenc utcai trolibusz-végállomás közelében
