„Mint az őrült, ki letépte láncát, Vágtatott a Tisza a rónán át, Zúgva, bőgve törte át a gátot, El akarta nyelni a világot!”

125 éve tört Szegedre a „nagy víz”

A víz útja a petresi gátszakadás után

Az árvíz története dióhéjban

Az események leírása
a veszély kezdetétől az újjáépítés befejezéséig

1878. december:	A szegedi vasúti hídnál keletkezett jégtorlódás elhárítására megkezdi munkáját a városi Vízvédelmi Bizottság Taschler József főkapitány vezetésével. A bizottság folyamatosan együtt marad.
1879. február:	A Tisza magas vízállása Szegednél és a környéken állandósulni látszik, s a folyó felső szakaszairól további áradásokról érkeznek hírek. A város lakosságát közmunkára igyekeznek mozgósítani. A kubikosok és vasúti pályafenntartók mellett mind több embert irányítanak a töltések megerősítésére.
1879. március 5.:	Pillich Kálmán, a Védelmi Bizottság tagja kezdeményezésére a jégtáblák elvonultával hajóhíddal kötik össze a szegedi és az újszegedi partot. Ezen a hídon menekülhettek el a lakosok tízezrei.
1879. március 5. 19 óra:	Novák József főügyész március 6-án Szegedre érkezett távirata szerint: „Petresben töltés átszakadt. Részleteket még nem kaptam. Minisztériumnak sürgönyöztem. Zala Hugó helyszínen van. Algyőiek kívánságára várkerti töltés védelmét elrendeltem, egész lakosság oda vonul. Híre jár, hogy Hármasértónál is elment a víz vásárhely felé”. A Tisza maximális vízállása Szegednél 806 cm volt.
1879. március 6.:	A reggeli órákban a petresi töltésen kiömlött, dél felé haladó víz feltöltötte a sövényházi medencét, és átbukott a sövényházi keresztgáton.
1879. március 7.:	Kora hajnalban átszakadt a következő „medencét” lezáró Macskási-töltés és az Alföldi Vasút (Szeged-Vásárhely vasútvonal) töltése. A víz elöntötte Kiskundorozsmát. Szeged városát onnan az Alföldi Vasút töltése még külső oldalán védte.
1879. március 8.:	A víz egy része átbukott a MÁV Budapest-Szeged vasúti fővonalának töltésén, s déli irányban elérte az Alföldi Vasút Szeged-Horgos töltésén a Maty-ér hídját. A híd szelvénye elégtelennek bizonyult, ezért a víz Tisza felé vezetésére 9-én és 10-én két átvágást is nyitottak a vasúti töltésen. A víztömeg másik része a Szillér-Baktói töltésnek feküdt neki, Tápé irányába húzódva. Amikor ez a víztömeg Felsőváros és Tápé közt kívülről elérte a Tisza védelmi vonalát, lebocsátása érdekében 8-án délután Boros Frigyes főmérnök utasítására átvágták a Tisza töltését.
1879. március 9.:	A Tisza átmenetileg – a március 6-i szolnoki tetőzés ideértéig – apadni kezdett, s a vízállás 731 cm-re süllyedt. A város háta mögött kiterült vizek viszont annál inkább fenyegették a gyenge, másodrendű védvonalakat. A petresi gátszakadás elzárását annak megközelíthetetlensége miatt nem lehetett megkísérelni.
1879. március 10-11.:	A város védelmét szolgáló, már kiterült vizek elleni erőfeszítések átmenetileg reménykeltőknek tűntek. 11-én este azonban vihar tört ki, és az északnyugati szél az Alföldi Vasút töltésének hajtotta a vizet.
1879. március 12. 2 óra:	A szél korbácsolta hullámok az Alföldi Vasút töltését átszakították, s az árvíz Szeged városára zúdult.
1879. március 12.:	A Makkos-erdő közelében betört vízáradat elönti Rókus városrészt, röviddel ezután Felsővárost. A Budai országút (a mai Kossuth Lajos sugárút) meghágása után a Belváros és Alsóváros is víz alá kerül. Az elöntés után a terepnél valamivel magasabb országutak vonalán, majd a hajóhídon Újszeged felé lehetett rövid időn át megkísérelni a menekülést. A házaikba szorult lakosság csónakokkal való mentését csak virradatkor lehetett megkezdeni. A városban maradt emberek egyes magasabb kőépületekben, a vár és a Belváros magasabb pontjain, a Tisza töltésén és a vasútállomás töltésén kereshettek menedéket. A városi közigazgatás egy percig sem hagyta el helyét, s igyekezett gondoskodni a lakosság elhelyezéséről és ellátásáról. Több mint két hónapon át 3-4 méternél mélyebb víz borította Szeged nagy részét. A Tisza csak 186 nap múlva, augusztusban húzódott vissza medrébe.
1879. március 17.:	I. Ferenc József, az ország királya Tisza Kálmán miniszterelnök kíséretében meglátogatja Szegedet.
1879. március 18.:	A Dáni Ferenc főispán által összehívott törvényhatósági gyűlésen Reizner János főjegyző és Szluha Ágoston tanácsos javaslata alapján kérték a kormányt, hogy gondoskodjék a víz elvezetéséről, építtesse fel a várost védő körtöltést, adjon államsegélyt és kölcsönt, biztosítsa az árvízkárosultak és építések adómentességét. Egyúttal felvetették a várost övező körtöltés létesítésének, a városi terepszint feltöltésének javaslatát.
1879. május 21.:	A király szentesíti az országgyűlés által meghozott 1879. évi XIX. és XX. törvénycikkeket Szeged újjáépítéséről és az azt irányító királyi biztos és a mellette működő 12 tagú tanács megbízásáról.
1879. június 1.:	Szegedre érkezik Tisza Lajos, a város újjáépítésének királyi biztosa. Ezen a napon még csak a várterület, a Széchenyi tér, a Budai országút, a Felső- és Alsó-Tisza part, a vasútállomáshoz vezető út és néhány magasabb pont válik víztelenné a városban.
1879. június 14.:	Befejeződött a szádfal-rendszerű ideiglenes körgát építése, és megkezdődhetett a vizekátszivattyúzása azon kívülre.
1879. augusztus 25.:	A szivattyúzás befejeztével csak néhány helyen mutatkoztak még nagyobb vízborította foltok a városban.
1879. szeptember 29.:	A királyi biztosság megküldi a városi tanácsnak a jövendő Szeged térképét, a tiszai hídépítés tervével, a műszaki leírásokkal.
1880. április 16.:	A képviselőház törvényt fogad el Szeged újjáépítéséről.
1880. június:	Megkezdődik a város terepszintjének feltöltése, összesen 16,1 millió köbméter föld Szentmihálytelekről és Szőregről történt beszállításával. A munkálatokat a norvég származású budapesti Gregersen Guilbrand vállalkozó 180 munkanap alatt végeztette el. Ugyanekkor kezdték meg a kereken 12 km hosszú, 10 méteres tiszai vízállás kivédésére alkalmas magasságú, 6 méter koronaszélességű, várost övező körtöltés építését, amelynek külső oldalait hullámverés ellen 40 cm vastag tégla- és kőburkolattal erősítették meg.
1881. április 10-15.:	Újabb árhullám a Tiszán. A még be nem fejezett, alacsony és viszonylag gyenge töltések az 1879-ben katasztrófát hozó 806 cm vízállásnál magasabb, 845 cm-es tetőzést nehézségekkel bár, de kivédik. A kormány belátja a Tisza töltései megerősítésének további szükségét és ehhez terveket készíttet.
1882. augusztus 28.:	Az új városháza alapkőletétele.
1882. szeptember 29.:	Az állandó közúti Tisza-híd alapkövének letétele.
1883. október 14.:	A király és a miniszterelnök látogatása az újjáépült városban. A színház és a Somogyi-könyvtár megnyitása.
1883. december 31.:	A város újjáépítésének befejeztével a királyi biztosság is befejezi azóta mindenki által ismert eredményes tevékenységét.

vissza az árvízi emlékoldalra