Gergely Barnabás
3. Árvízi Emléknap főszervező (2007)

A legelső kettő Árvízi Emléknap eredményes lezajlásának köszönhetően rengeteg hasznos tapasztalattal gazdagodott a rendezvény szervezői gárdája, ezen a szálon elindulva milyen új ötletek, változtatások/módosítások merültek fel 2007-ben, amikor az esemény 3. alkalommal került megrendezésre?

A 3. Árvízi Emléknapon felmerült, hogy még látványosabban nyissunk a városi-civil látogatók felé. Kiemelve azt a célt, hogy bemutassuk a cserkészek munkásságát, tevékenységét. Ebből kifolyólag erősen javítottunk a látványelemeken, külön arculatot alakítottunk ki, meghonosodott a logónk. Lufit, szórólapot osztogattunk a téren. A lufit reklámnak szántuk, hogy a városban, ha viszik az emberek, akkor feltűnjön, hogy a Dóm téren program van. A szórólapon pedig a cserkészetet mutattuk be, egyben lehetőséget biztosítva a csatlakozni vágyóknak, hogy megismerkedjenek a mozgalommal és csatlakozhassanak. Előzőleg javítottunk a hirdetési felületeken, volt videoreklámunk is. A bemutatkozáshoz hozzá tartozik, hogy az ÁEN történetében először, faépítményeket, bemutatkozó cserkész körletet készítettünk a Napra, hogy azoknak, akik nem ismerik a cserkészetet, megmutassuk, hogy egy táborban milyen eszközöket használunk, milyen tevékenységek zajlanak. Először szerveztük meg a főzőversenyt, amellyel kapcsolatban el kell mondani, hogy picit féltünk, hogy senki sem fog rá jelentkezni, de végül sikerült megszervezni és voltak jelentkezők is, és azóta meg is honosodott a programok között. Először lett nagyméretű a “Tisza folyó”, ehhez szükséges volt az ATIKÖVIZIG segítsége, de sikerült azt is megoldani.

Emlékszel-e arra esetleg, milyen volt az időjárás azon a bizonyos tavaszi napon, amikor főszervezőként tevékenykedtél?

Ha jól emlékszem, akkor nagyon szép tavaszi nap volt, hiszen rengetegen voltak a Dóm téren.

Bibok Ágnes
9., 10. és 12. Árvízi Emléknap főszervező (2013, 2014, 2016)

Mint sokan tudják, immáron 3. alkalommal töltöd be az ÁEN főszervezői posztját. Mi ösztönzött arra, hogy újra elvállald az esemény lebonyolítását, illetve az előző évi tapasztalatokból merítve mennyivel volt könnyebb második alkalommal megoldani a szervezésből fakadó bonyodalmakat/nehézségeket?

Számomra ÁEN-főszervezőnek lenni régóta nagy álom volt, amit szerettem volna egyszer kipróbálni. Az első ÁEN-főszervezés nagyon jó élményt adott, jó társaság gyűlt össze, jó hangulatban folyt a munka. A szervezés azonban korántsem volt zökkenőmentes, sok váratlan dolgot kellett megoldanunk. Az ilyen helyzetek sikeres megoldása, a feladatban rejlő kihívás és a főszervező társam motiváltak leginkább abban, hogy az idei főszervezői feladatokat is elvállaltam.

Mikor vettél részt legelőször ezen a rendezvényen és milyen benyomásod volt a helyszínen megtartott programokról, valamint magáról a szervező csapatról?

Legelőször nem a cserkészet kötelékében, hanem a Dóm ifjúsági közösségével vettem részt a rendezvényen, talán a 4. vagy az 5. ÁEN-en. Az élőcsocsó felépítése és lebonyolítása volt a mi feladatunk. Nagyon élveztem a dolgot. A többi program is tetszett, bár akkor még nemigen tudtam hova tenni a cserkészeket, illetve a rendezvény teljes rendszerét sem láttam át.

Emlékszel-e arra, milyen volt az időjárás azon a bizonyos tavalyi napon, amikor legelőször tevékenykedtél főszervezőként?

Az időjárás mindig meghatározó tényező az ÁEN szempontjából. Persze, hogy emlékszem! Változékony idő volt: néha beborult az ég, máskor hosszabb időre kisütött a nap. Szerencsére ez utóbbi volt inkább jellemző. A hőmérséklet igen kellemes volt. Egyszóval: ideális ÁEN- idő!

Szarvas Eszter
4., 5. és 6. Árvízi Emléknap főszervező (2008, 2009, 2010)

Számos alkalommal voltál főszervező, Te igazán tudod, mi egy sikeres, jól szervezett Árvízi Emléknap titka, amely sokak számára felejthetetlen élmény marad, évről évre. Kérlek, mesélj erről egy kicsit!

Az Árvízi Emléknap titka szerintem a csapatmunka és a sok-sok fiatalos lendület, a tűz, mely a vezetők szívében él, s mely élteti évről évre ezt a programot. Na meg a sok öröm, ami a nap folyamán megjelenik a kiscserkészek, cserkészek arcán.

Főszervezőként az állandó telefoncsörgés mellett mennyire volt lehetőséged élvezni, felfedezni a sokszínű programskálát, esetleg a nap közben volt-e a pihenésre, kikapcsolódásra pár röpke perced?

A telefoncsörgés hozzá tartozik a szervezői feladatkörhöz, de nyugodt szívvel tudom azt mondani, hogy minden percét élveztem a szervezésnek, bár voltak olykor helyzetek, amiket nem volt könnyű megoldani, de aztán a dolgok mindig szépen megoldódtak…
Ez a nap az aktív pihenésről és az egymással való találkozásokról szól, de a nagy pörgésben is szükség van pár perc pihenésre, s erre a plébánia konyhájában egy kávé mellett mindig jutott időm.

Emlékszel-e arra esetleg, milyen volt az időjárás azokon a napokon, amikor főszervezőként tevékenykedtél?

Hát persze, nem lehet elfelejteni, amikor először voltam főszervező, zuhogott az eső, jó kis kihívás volt.
A következő két évben verőfényes napsütést kaptunk odafentről!

Vukics Adrienn
5., 6. és 7. Árvízi Emléknap főszervező (2009, 2010, 2011)

Számos alkalommal voltál az esemény főszervezője, Te igazán tudod, mi egy sikeres, jól szervezett Árvízi Emléknap titka, amely sokak számára marandó emlék. Kérlek, sorolj fel 5 olyan tulajdonságot, amellyel egy ilyen volumenű rendezvény szervezőjének rendelkeznie kell!

Igen, háromszor voltam főszervező. Két alkalommal Szarvas Esztivel és egy alkalommal Bobok Annával.

Húha! 5 fontos dolog…

1. Talán a legfontosabb, hogy a két főszervező nagyon jól tudjon együtt dolgozni, legyenek egy hullámhosszon, ismerjék jól egymást. Nem baj, ha eltérő a véleményük, mert ha az előbb felsoroltak megvannak, akkor együtt fognak tudni működni. Fontos, hogy jól tudjanak kommunikálni egymással, mindent megbeszéljenek egymással, sok időt töltsenek együtt és osszák fel a feladatot.

2. A főszervezők már sokkal korábban leülnek megbeszéléseket tartani, mielőtt kialakul az ÁEN-es szervező csapat. Általában ez kávézások, közös reggelik mellett történtek egy-egy törzshelyen, vagy “munkavacsora” keretében. Mindig nagyon jók voltak ezek a megbeszélések, akár Esztivel, akár Annával szerveztünk. Tehát fontos időben elkezdeni mindent és előre tervezni, határidőket megszabni (egyébként ezek betartása mindig a gyengém volt :).

3. Nagyon fontos a jó munkacsoport-vezetők kiszemelése, kiválasztása, felkérése. Ez megint emberismeretet is igényel. Észrevenni, hogy ki mire rátermett, kinek mi a testhez álló feladat. Ha ez megvan, akkor az illető évekig is viszi a munkacsoportot, és ez nagyon jó dolog. Általában mindig jó munkacsoportok jöttek össze.

4. Nagyon fontosak a hetenkénti megbeszélések, a megbeszélések koordinálása, hogy hétről hétre haladjon előrébb a munka. Ezeket következetesen vezetni. Minden apró dolgot kibeszélni. Nem baj, ha viták vannak. Fontos kibeszélni mindent, hogy senkiben ne maradjon tüske. Erre is figyelnie kell egy főszervezőnek.

5. Nagyon fontos az egymásra való odafigyelés, amennyire csak lehet. Ez azért az események sűrűjében nem mindig sikerült talán, de mindig nagyon igyekeztünk. Mindig az volt a tapasztalatom, hogy a végére a nehézségek ellenére is mindig összeállt szépen minden, és ez azért történt meg, mert mindannyian a szívünkön viseltük az ÁEN sorsát, és mindenki beleadott mindent.
Amúgy én magammal soha nem voltam igazán elégedett, de mindig örömmel csináltam az ÁEN-t, amennyire csak tőlem telt.
A főszervezőség pedig, úgy érzem, hogy erősítette Eszterrel és Annával is a barátságunkat. Az ÁEN-be fektetett energia mindig ezerszeresen megtérül a szellemi és lelki kincsek terén.

Van-e olyan állandó program az Árvízi Emléknapon, amelyben az eddigi évek alatt nem sikerült részt venned, de évről évre gondolkodóba ejt, milyen is lehet az valójában (gondolok például a főzőversenyre, az élőcsocsóra, esetleg némely sátor alaposabb megismerésére, stb.)

Ráhibáztál:) Mind a 10 ÁEN-en ott voltam, de az élőcsocsót mindig csak messziről láttam, és a főzőversenyt is. Volt olyan év, hogy nem is láttam a sátrat, amelyikben a cserkészetről szóló kiállítás volt. Mindig a nap végén döbbentem rá, hogy a futkosásban a fél ÁEN-t nem láttam. Azért az megvolt, hogy végigfutottam a téren, tudtam, hogy mik vannak, de tüzetesen soha nem volt időm megnézni.
Az első 4 évben a regös részlegben voltam szervező, majd 3 év főszervezői feladat következett és az utolsó 2 évben a meseerdőt vittük, egyszer Gatti Beával ketten szerveztük, majd Vicze Laciéknál voltam szereplő. Szóval sok minden kimaradt a napból, amit sajnáltam, de mégis örömmel töltött el a szervezés.

Emlékszel-e arra esetleg, milyen volt az időjárás azokon a napokon, amikor főszervezőként tevékenykedtél?

Kérlek szépen, mindig jó volt az idő:) Szó szerint, de kiimádkoztuk.
Az V. ÁEN alkalmával – már nem is emlékeztem, de a győri cserkészek által készített kisfilmben szerepel is, amikor Eszti azt mondja az interjúban, hogy tudtuk, hogy ilyen szép idő lesz, mert én november 7-én a munkareggeli közben megmondtam, hogy szép időnk lesz és kész:) Tényleg így volt. Amikor Annával voltam főszervező, akkor is jó időnk volt… ezt csak a fényképről tudom:)

Kokaveczné Bánki Judit (Jumbó)
1., 2. és 3. Árvízi Emléknap főszervező (2005, 2006, 2007)

A legelső Árvízi Emléknap megszervezésével és lebonyolításával kapcsolatban mi volt az alapkoncepció, mi volt az elsődleges cél?

Eredetileg az volt a cél, hogy elsősorban a város felé nyissunk, minél több “civil”-t szólítsunk meg, az Árvízi Emléknap a Város ünnepe legyen. Mindezt persze a cserkészek szervezésében, segítségével. Ugyanakkor ez – valószínű, hogy a kedvezőtlen időjárás és a sok cserkész résztvevő miatt – eltolódott abba az irányba, hogy inkább önmagunknak szervezett cserkészprogram lett, nem annyira városi. Ennek ellenére az esemény mindkét irányba sikeresnek mondható, hiszen a következő évben számtalan civil, városi támogató, és még több cserkész jelentkezett a II. ÁEN-re.

Az I. Árvízi Emléknap eredményes zárását követően, a következő évben mennyire sikerült az esemény jó hírét az ország többi régiójában is terjeszteni? Érdeklődésüket és esetleges részvételi szándékukat más, a dél-alföldi régión kívül elhelyezkedő cserkészcsapatok is jelezték?

Mindenképpen pozitív híre ment országszerte az I. Árvízi Emléknapnak, hiszen a következő év(ek)ben egyre többen és többen jelentkeztek és látogattak el a rendezvényre. Jöttek és azóta is jönnek cserkészek Budapestről, Pécsről, Egerből, Győrből, Gyöngyösről, Vácról, a Vajdaságból, Erdélyből és természetesen a saját és szomszédos kerületeink csapataiból.

Emlékszel-e arra esetleg, milyen volt az időjárás azokon a napokon, amikor főszervezőként tevékenykedtél?

Az első ÁEN-en hideg, napos idő volt. Előtte nem sokkal még havazott, így a Dóm téren készítettünk is egy havas cserkészliliomot. A következő két évre annyira nem emlékszem, de talán szakadó esőt – hála Istennek – sosem fogtunk ki.